majestas, atis, nn. [rokon ezzel: major ]
fönség, méltóság, szentség, fenséges nagyság (istenekről, fejedelmekről, népekről, magas állásu előljárókról, államokról, népekről s több efféléről): m. divina, consulis, patria (szentesített atyai hatalom); minuere majestatem populi Romani (= crimen majestatis; deminutio majestatis, condemnari majestatis; judicia majestatis) a római nép méltóságát (becstelenítő egyezkedéssel, gyávasággal s több effélével) megsérteni; m. loci; hely szentsége; átv. ért. quanta ei fuit in oratione m.! A császári korban a császár megtisztelő czíméül használták, mint mi ezt «Felség»: m. tua (Augustusról), imperatoris.