2. magis vagy (költ. ) mage [rokon ezzel: magnus ]

kf. ih. alapfok valde, magnopere s több efféle, ff. maxime) inkább = felsőbb fokban, rendesen melléknévvel és igehatározóval áll (jelesen olyannal, melynek saját középfoka nincsen), de gyakran ígével is; gyakran inkább tartozik az egész mondatra mint egyes szóra. Küln. A) etiam, longe, multo m., sokkal inkább. B) quo (quanto) m. ― eo (tanto) m. és (költ.) tam m. ― quam m., minél több ― annál inkább. C) magis magisque v. m. et m., inkább és inkább, mind inkább (sebes növekedést jelöl, vesd ö. paulatim). D) non magis quam, az összefüggés szerint, a) rnidőn mind a kettőről azon egy van állítva = (egyik) éppen ugy mint (a másik): hoc non m. pro Lysone quam pro omnibus scripsi; b) midőn mind a kettőről tagadás van mondva = (egyik) ép pen oly kevéssé mint(a másik): animus qui in morbo aliquo est, non m. sanus est quam corpus etc. E) néha erősítőleg és fölöslegesen kf. mellett áll: m. majores nugas agit. F) (újk.) m. minusque, m. ac minus, több kevesebb, körülbelől, mintegy: istud est m. minusque vitiosum pro personis dicentium. G) néha csak nem = potius (mikor két dolog közül az egyik ki van rekesztve): milites nostri reditum m. maturum ex iis locis quam processionem longiorem quaerebant. H) magis est: a) utána következvén: quod, quam quod, vagy ut, quam ut. . ., inkább van ok. . . ra. . . mint. . . ra. b) önállóan, jobb, helyesebb. I) magis velle = malle; de így is: magis malle = potius malle. ― A ff. maxime, l. külön.