lux, ucis, nn.

1) világosság (sajátl. = valamely világló testből kifolyó világosságanyag (vesd ö. lumen): l. solis; l. ahenea (költ.) fénylő ércz vértről; (költ.) ll. = világló égi testek.

2) küln. A) napvilág: cum prima l.; luce orta, virradat után; luce v. luci és (ősk.) lucu, nappal; in lucem, virradtig, ad lucem, hajnal feléig, multa l., késő reggel. B) nap, centesima l. haec est. C) (költ.) élet világa, élet: luce carentes, a megholtak, aspicere l. születni. D) (költ és újk.) szemvilág, látás, adimere l.

3) átv. ért. A) felvilágositás, tísztaság: historia est l. veritatis. B) fény, ékesség; a mi valami dolognak fényt, kitüntetést ád: Roma l. orbis terrarum; mea l., l. Dardaniae, «szeme fénye» magasztaló megszólításul. C) nyilvánosság, azon tulajdonság, melynél fogva a világ lát v. ismer valakit, v. beszél róla: non aspicere l. magánosan elvonulva élni (vesd ö. 1. C.); in luce atque in oculis omnium (oppos. intus domique); carere l. forensi; versari in l. Asiae, Ázsiában élni, hol mindenki szemmel tarthatja (ellentét latebrae Cappadociae); vocare familiam e tenebris in lucem, a maga családját tekintélyre emelni. D) segély, szabadítás, üdv: l. affulsit civitati, afferre reipublicae lucem.