lumen, inis, kn.

1) világ, világosság (eredetileg = világló test, világosságot adó tárgy): luna illustratur a l. solis; de így is: luna mutuatur l. suum a sole. Innen küln. A) világító eszköz, gyertya, fáklya s több efféle: accendere l.; ad ll., estig, sub prima ll., mindjárt estve, a mint beesteledik. B) (költ.) a) napvilág, nappal, secundo l.; b) tiszta lég, cli l. spirabile; c) élet világa, élet, adimere alicui lumen. C) szemvilág, szemfény, szem, láterő: amittere ll. D) épületben vagy épület előtt való világosság: ll. mutantur, a kilátás az építéssel megváltozik, obstruere luminibus alicuius, építéssel elvenni valakitől a világosságot, és átv. ért. valaki hirnevét elhomályosítni. E) (újk.) világosság a festészetben, ellentétben az árnyéklattal.

2) átv. ért. A) mi maga körül világosságot terjeszt, fénypont, valami dolog fényoldala vagy a maga nemében legdicsőbb, legjobb, disz, ékesség: ll. civitatis, a legderekabb polgárok; l. aliquod probitatis et virtutis, tündöklő példánya; ll. sententiarum, verborum, dicső gondolatok, szavak; l. consulatus sui, consulsága, mely az államnak fényt kölcsönözött. B) tisztaság, érthetőség: ordo memoriae affert l.

3) névk. átalán minden nyilás, a melyen át levegő és világosság jut egy zárt helyre, így: duo lumina ab animo ad oculos perforata, látó nyilások; innen küln. a) rés, hasadék; b) szelelő vagy szellöző akna a bányában (Vitr.-nál: puteus); c) ablak, ablaknyilás; d) ajtó; e) a vizvezető cső befolyó tölcsérének (calix) tágassága, belvilága.