[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

luctor, álszenv. 1. (ősk. így is lucto 1. ) k.

1) küzd, birkózik, cum aliquo.

a tolongásban, hogy magának helyet csináljon;

2) átv. ért. A) vív, harczol, cum aliquo; (költ.) l. fluctibus (tul. e.), a hullámokkal küzd; (újk.) l. clementia sua, szelídségével. B) erőlködik, fáradoz, bajlódik: l. in arido solo, in turba, (költ.) l. compescere risum, hogy megtartóztassa magát a kaczagástól. C) ellenáll, ellenkezik, oscula mihi luctanti abstulit; és így oscula luctantia, erőszakkal nyomott csók.