luceo, luxi, ― 2. [lux] k.

1) világol (magára, tiszta, szelid világgal, vesd ö. splendeo, niteo): stella, rogus l.; rubor l. in ore (költ.); semita l. per occultos colles (költ.), feltünik, látható. Küln. egysz. lucet, nappal van, világos van: nondum lucebat quum etc.; lucet hoc, már nappal van.

2) átv. ért. A) tiszta, érthető (vagyok stb.): mea officia nunc lucent, res l. tam claris argumentis. B) sugárzik, tündököl, kitünik, tota, oratio.