loquor, cutus v. quutus, álszenv. 3.

1) k. beszél (csendes hangon, a hogy rendesen szokás beszélni, vesd ö. dico): l. cum aliquo de re aliqua; l. apud v. adversus aliquem, pro aliquo; (színk.) male l. alicui, valakiről roszat mond; átv. ért. consuetudo l., res ipsa l., oculi ll. kifejezéssel teli; (költ.) pinus loquens, susogó.

2) cs. (gyakran a megvetés mellékfogalmával, vesd ö. dico) A) valamit mindig nyelvén hord, mindig csak egyről beszél: nil nisi classes et exercitus loquitur; omnia magna l., fenhangon beszél. B) átalán megemlít, felhoz, beszél, mera scelera, multi eum ll., említik őt. Innen (költ.) megénekel, prlia. C) (ritkán) = dico, mond, aliquid, pugnantia, ellenkezőt.