longinquus, mn. kf. és ff. [longus]

1) (újk.) hosszu.

2) időben, hosszas, sokáig tartó, vita, oppugnatio.

3) messze, távol fekvő v. lakó, loci, gentes, hostes; e longinquo, távolról, messziről; cura l., távollevő tárgyért való aggodalom. Innen A) homo l., külországi, idegen. B) spes l., messze jövőbe helyezett; tempus l., messze, távol. C) (újk.) régies, ósdias. ― Innen fn. A) longinqua, orum, kn. t. a) messze terjedő v. nagy kiterjedésü helyek; b) messze v. félre eső helyek, és átv. ért. távol levő dolgok. B) longinqui, orum, hn. távoli viszonyban levő emberek.