†logeum, i, kn. [= logeion ]
*1) levéltár, Cic. fam. 5, 20, 6 (bizonytalan olvasás).
2) a szinpad eleje, a hol rendesen állottak a szinészek, a mikor beszéltek, küln. a szinpad előterének a közepe, még Vitruviusnál is egyik helyen görögül irva; latinul: pulpitum.
3) (egyh.) a zsidó főpap melléke, a mely 12 koczkára osztva a 12 törzs jelképeül éppen annyi különböző drágakővel volt ékítve (irják így is: logium).