lituus, i, hn.
1) a madárjós görbe pálczája.
2) meggörbített fuvó hangszer, mellyel a harczban jelt adtak, kürt, síp.
*3) átv. ért. jelt adó, indító, okozó, Quintus frater l. profectionis meae. Cic. ad Att. 11, 12, 1.