lito, 1.

sajátlag: oly áldozatot mutatván be valamely istennek, a mely kedvire való, ez által ez isten jóakaratját, kedvezését megnyeri; tehát:

1) kedvező jelenségekkel áldoz, jó jelenségeket kap: sacrificare nec unquam l.; l. deo alicui; l. hostia, anima Argolica. Innen (költ. és újk.) cs. áldoz, exta, sacra, sanguinem humanum.

2) áldozatról, kedvező jelenséget ád: victima nulla l.

3) átv. ért. a) l. dolori, megnyugtat; gaudio publico, a közörömnek eleget tesz. b) l. aliquid pna, megboszul.