liro (ósdiasan: lero ), 1. [lira] (ősk. és újk. )
1) gsz. borozdálva beboronál, alászánt (magot); cs. jugera lirantur, belé boronálják a rnagot; tréfásan: alicui labeas, elkarmolja.
2) átv. ért. (= delirare) eszelős, őrült (vagyok stb.), őrjöng.