lingua, ae, nn.

1) nyelv: prima pars linguae, a nyelv hegye. Innen A) a nyelv mint a beszéd műszere, tehát átalán beszéd: tenere, moderari 1., fékezni, solvere, megoldani, retundere l. alicuius, valakit elhallgattatni; l. haeret, (valaki) nem tudja mit mondjon; 1. haesitans, dadogó, nehéz; commercia linguae, nyelvbeli közlekedés. Küln. a) ékesszólás: l. mihi est. b) l. magna, dicsekvés, kérkedés. c) szónoki nyelv, előadás, l. dives. B) (költ.) = átalán hang, volucrum. C) nyelvalaku tárgyak pl. földnyelv s több efféle (lásd az ez értelemben gyakoribb ligula 2.)

2) nyelv beszéd: l. Graeca, Romana; l. utraque a görög és római nyelv; néha tájszólás, nyelvjárás.

3) átv. ért. A) növényekről, névszerint: a) = lingulaca. ― b) lingua bubula, más néven: anchusa, atraczél, ökörnyelvü fű. ― c) lingua canina v. canis és l. Macedonica, hihetőleg orvosi árnő, cygnoglossum officinale L. B) nyelvalaku tárgyakról: a) az emeltyű rövidebb kara. b) a mérleg nyelve (e kettőre nézve vesd ö. ligula). c) a nyeldeklő fedője.