linea, ae, nn. [linum]

1) lenfonal, lenzsinór. Innen A) a mesteremberek, jelesen az ácsok és kőmivesek zsinórmértéke: uti. l.; ad l. v. recta l., rectis lineis, egyenes vonalban, függélyesen. B) (újk.) hálószál. C) (újk.) háló. D) horgászó zsinór; átv. ért. mittere l. (Pl.), valakit megfogni törekedni. || E) ij húrja. || F) l. margaritarum v. dives, zsinórra fűzött gyöngysor.

2) tollal, ecsettel s effélével csinált húzás vonás, vonal; közm. nulla dies sine l., ne teljék el nap, ecsetvonás nélkül; alba linea signare, fejér alapon fejér vonallal (olyan formán, mint ha mi: szénnel a kéménybe irunk fel valamit). Innen küln. A) határvonal, határ: transire ll.; átv. ért. mors est ultima l. rerum, vége, határa (azon vonalról vett kép, mely a pályatéren a futás végét jelölte); extrema l. amare, messziről, csak távolról látva kedvesét. B) sikátor, sorompó, korlát, mely a szinkörben az egyes üléseket elválasztotta. C) vázlat, körrajz: ducere primas ll. || D) lineae, arczvonások; remekül: lineamenta.