lignarius, mn. [lignum]

fához tartozó; innen fn. rius, ii, hn. famüves (v. fakereskedő). Küln. inter lignarios, egy helyiség Rómában, tán «fapiacz» v. fakereskedők utczája; || = favágó, és t. a zsidóknál, templomszolgák, a kik a templom számára szükséges tűzifát vágták és behordták.