licet, licuit (így is licitum est ), 2. egysz. k.

1) szabad, meg van engedve: si illud non l., saltem hoc l.; (újk.) omnia licent; l. per me, tőlem szabad, nincs ellenemre; l. tibi hoc facere; l. me id scire, szabad tudnom, tudhatom-e, éppen így l. eum consulem fieri, hogy consul legyen; nihil dici l., nem szabad szólni; l., mihi esse otioso, szabad nekem hogy heverjek, nyugalomban éljek, éppen így, ut sibi per te liceat innocenti vitam in egestate degere; quamvis enumeres multos l., számlálhatsz elő akár hányat; l. esse beatis, l. incolumi abire (hol a l. mellé még egy tul. eset kell kiegészítésül); civi Romano l. esse Gaditanum (ritkán); l. artificium obliviscatur, már elfelejtheti mesterségét.

2) lehetséges, lehet: hinc videre l.; id intelligi l. ex jure pontificis.

3) megengedő mondat elején licet ugy fordul elő mint megengedő kötszó, a mikor is ezekkel magyarítható: ámbár, jóllehet s több efféle; de sajátlag így is csak azon szónak marad: l. omnia concurrant, ámbár minden körülmények egybevágnak; l. omnes terrores impendeant, fenyegessen bár akármi.