libet v. lubet, libuit v. libitum est, ― 2. k.

egysz. tetszik nekem (neked, neki) kedvem van, kivánom stb.: si id tibi minus l., faciat quod libet, mire kedve van; ut l.; a mint akarod; l. mihi hinc concedere: l. mihi, hoc nunc esse verum, akarom, tetszik nekem, hogy stb.; (újk.) cetera quae cuique libuissent. Innen r. mint fn. libita, orum, kn t. (újk.) tetszés, kény.