1.levo, 1. [levis]

1) (költ.) könnyít, megkönnyít, könnyebbé tesz: l. colla serpentum a kigyós fogatu szekérből leszáll; l. aliquem fasce valakinek hátáról a nyalábot leveszi. Innen átv. ért. A) megkönnyit, enyhít, könnyebbé és hordozhatóbbá tesz: l. vim morbi, injurias, suspicionem; (költ.) l. omen, aggodalmatlanabbá tesz megengesztel, elhárít, eltávoztat. B) leszállít, kevesít, kissebbít, gyengít, erőtlenít, vectigal, fenus, laudem alicuius; multa promissa fidem ll. C) valamitől megkönnyít, megszabadít, aliquem onere, animos religione, fratrem aere alieno;* (Pl.) l. aliquem laborum, nyomoruságtól. D) üdít, vigasztal, erősít, éleszt, megvidít, megvidámít, aliquem; arma deponere et l. corpora; l. aliquem auxilio segít, segél.

2) fölemel, magasra visz: l. se de cespite, felkél; l. decus superimpositum capiti, kalapját felemeli; l. se alis, felrepül, aura l. cygnum, a hattyu felemelkedik a levegőbe. Innen (költ.) a) levesz, elvesz, terga suis, vincula (manicas) alicui. b) l. ictum dextra, kifogja az ütést, az eső tárgyat, mely különben valakit ért volna, kézzel kifogja és feltartóztatja, s így a tovább esésben rnegakadályozza.