2. levis, e, mn. kf. és ff.

1) könnyü súlyra nézve, könnyü vinni, hordani (vesd ö. facilis), pharetra, aura; (Pl.) levior compedibus, a békóktól megszabadult. Küln. l. armatura, könnyü fegyverzet és összerüen könnyü fegyveresek. Innen (költ.): A) cibus l., könnyen emészthető. B) könnyű = futó, szaladó, sebes, gyors, fürge, cursus, saltus, pollex; hora l. C) tactus l., gyenge, lágy, strepitus l., gyenge, halk.

2) átv ért. A) jelentéktelen, csekély, kicsiny, keveset nyomó v. értéktelen, dolor, periculum, causa, prlium; pecunia ei est levis, keveset ér nála; haec sunt ll. ad impetum dicendi; inanis et l.; l. pauper, csekély és szegény ember; auditio l., üres hir; in levi habere, csekélységnek venni. B) jellemről és gondolkozásmódról: a) könnyü, könnyelmü, ingatag, változékony, állhatatlan, nem biztos, alaposság és szilárdság nélkül való, homo, judex, auctor, amicitia; spes l., hiu remény; l. ac fallax; b) nem szigoru vagy nem komoly, szelid, engedékeny, Musa, carmen; eo decursum est quod levissimum erat; reprehensio l., szelid, exsilium, türhető, szenvedhető.