lentus, mn. kf. és ff.

1) szivós, nyulós, még pedig A) hajtható, hajlós, hajlékony, vimen, remus. B) ragadós, melyben a részek erősen összetartanak, pix, gluten; tellus l. gelu, keményen összefagyott föld. C) (költ.) ll. vincula, brachia, szorosan és erősen rá fekvő, tapadó. D) (költ.) mozdíthatatlan, pondera; marmor l., a tenger csendes felszíne. E) átalán nem könnyen engedő: a) mas durior est et in coquendo lentior, bajosan fő meg lágyra. b) (költ. és újk.) makacs, önfejü, akaratos.

2) átv. ért. A) (költ.) lassu, rest, lomha mozgásában, amnis, asinus, ignis, carbo l.; lassan égő. B) sokáig tartó, amor, militia, taedium; spes l., későn teljesülő; lentus abest, sokáig kimaradó. C) lassu, késedelmes, beszédben vagy cselekedetben: l. in dicendo, l. infitiator, és tréfásan l. negotium, nehezen fizető. D) nyugott, csendes, hidegvérü, egykedvü: patiens et l.; esse l. in dolore suo; pectora ll., hideg, szerelemtől nem háborgatott sziv; (költ.) lentus in umbra, kényelmesen az árnyékba heveredve.