1. leno, onis, hn.

1) leányokkal kereskedő, kerítő.

2) átv. ért. elcsábító, csalogató, édesgető, kerítő: l. quidam Lentuli concursat circum tabernas, L. kibocsátott embere, hogy a népet fellázítsa (kortes); me lenone puella placet, (költ.), az én dicsérésemre lettek széptevői.