legatio, onis, nn. [lego]
1) elvontan = a hivatal vagy a foglalatosság maga, feladata egy követnek, nyilvános küldetés: suscipere 1. ad civitates; officium legationis conficere; mittere aliquem in legationem; l. irrita, nem sikerült. Innen A) a követség jelentése, felelete, melyet hozott; 1. erat mitis; renunciare (referre) legationem, jelentést, tudósítást tenni. B) l. libera, azon kedvezmény, melynél fogva gyakran valamely tanácsbelinek megengedték, hogy bizonyos ideig Italián kivül követi minőségben és joggal (pl. hogy a városok a mire szüksége volt ingyen szolgáltatták ki neki) utazhassék, ha szinte semmi állami megbizásban nem volt is, hanem csak a maga dolgában utazott. Ha ily l. libera vallásos czélból történt l. votiva-nak nevezték.
2) követek, követi személyzet, követség: mittere l.; Caesar illas legationes ad se reverti jussit; princeps ejus legationis.