legatarius, mn. [legatum]

1) jogtud. hagyományos, a kinek végrendeletileg hagyományoztak valamit, mulier; így fn. is: legatarius, ii, hn. és legataria, ae, nn. hagyományos férfi és nő.

||2) végrendeletben hagyott, hagyományozott; s innen fn. legatarium, ii, kn. = legatum, hagyomány.