lautas, mn kf. és ff. [r. lavo = megmosott ]

1) pompás, dicső, díszes, fényes, supellex, cna, epulae, vina.

2) derék, tetemes, fényes, patrimonium, civitas; negotium l. dicső; illa beneficentiae ratio est lautior, fénylőbben és jelesebben tünteti ki magát. Innen emberről előkelő, úri, udvarias: jam valde l. es.