1. laus, dis, nn.

1) dicséret, dics, dicsőség, hir, hirnév, magasztaló említés: afficere aliquem laude, valakit dicsérni; habere laudem = dicséretet érdemelni (de aliquo valakin nyert győzelmével dicsekedhetik), ellenben habere laudes de aliquo, dicsbeszédet tartani valakiről, így küln. ll. funebres, supremae halotti beszéd; vertere (dare) alicui aliquid laudi, valakinek valamit dicséretül tudni fel, éppen így: hoc in tua laude pono.

2) névk. dicséretes cselekedet, tett, érdem: abundare bellicis laudibus; gloria illarum laudum; (költ.) dicere laudes alicujus, megénekelni.

3) átv. ért. (újk.) becs, coccum in laude est.