1. ancon, onis, tárgye. ona, hn. [agkwn]

a könyök, latinul: cubitum; innen

1) mint építészeti msz. t. ancones, a) a szögmérő szárai, b) az ajtó szemöldök kövén levő támkövek, c) a vizhuzó rudak a vizi orgonán, d) a kulcs, v. kulcsvas, a mely az épületrészeket összetartja.

2) kétágu rud, a mellyel a hálókat kifeszítették, l. ames.

3) karos szék karja, latinul: brachiolum.

4) valami ivó edény a korcsmában.