largitio, onis, nn [largior]

1) bő osztogatás, bő v. gazdag ajándékozás, bőkezü ajándékozása az adománynak, bőkezüség, küln. vesztegetésre, innen néha éppen vesztegetés: facere magnas ll.; corrumpere tribum turpi l.

2) átalán adás, osztogatás, civitatis (polgárjognak), aequitatis, beneficiorum, jótéteményeknek.

||3) t. largitiones, a császárnak az a külön pénztára, a melyből a kegyadományokat, ajándékokat fizették; részint: sacrae, köz-czélokra (pl. kiszolgált katonák ellátására), részint privatae, különös czélokra (rendelkezési alap); comes largitionum, e pénztár kezelője (pénzügyminiszter?).