lapis, idis, hn.

1) kő (átalán minden nagyságra vagy alakra való tekintet nélkül, vesd ö. saxum, calculus stb.): l. bibulus, fövénykő, homokkő, Parius v. Phrygius, márvány.

2) küln. A) 1. (még gyakoribb lapillus, kics. sz.) albus v. niger, szerencsés v. szerencsétlen nap és (régebben) a comitiumokon való szózatolásnál felmentő vagy elmarasztaló szavazat. B) mérföldkő, ilyek voltak az országuton minden 1000 lépésre (= egy római mérföld): esse ad quintum l.; intra vicesimum l. C) határkő. D) (rendesen ezen mn.-vel ultimus) = sirkő. E) drágakő. F) kő vagy kőrakás, kőhalom, melyen a praeco állott, mikor rabszolgákat árultak; innen átv. ért. duo tribuni empti de l. megvesztegetett.

3) átv. ért. A) szitokszó, otromba, durva, ugy áll (v. nem szól) mint a kő: quid stas l.? nisi essem l. B) közm. verberare l. hasztalan fáradni, igyekezni: loqui lapides, kemény szókat mondani. C) jurare Jovem lapidem ünnepélyesen esküdni (minek eredete homályos), ugy értelmezik azonban némelyek, hogy az esküttevő ilyenkor egy (olyannak vélt) mennykövet (= Jupiter lapis) tartott a kezében.