lapillus, i, hn. [kics. sz. lapis ]

1) kövecs; (költ.) Lybici lapilli, numidiai márványkoczkákból rakott rakatos padolat; diem signare melioribus lapillis, thrák szokásra példálódzás, a kik szerint a jó és rosz napokat fehér és fekete kövecsekkel jelölték. Küln.

2) A) vesekő, hólyagkő. B) drágakő, gyöngy, nivei viridesque lapilli, drágagyöngy és szmaragd. C) szavazó kövecs élet és halál felett való szavazásnál, lapilli nivei atrique.

3) ft. sirkő.