anceps, cipitis, mn. [amcaput]

1) (költ.) kétfejü, Janus, átv. ért. kétcsúcsu hegy.

2) «kétoldalu» kétfelé menő irány jelölésére; ezért gyakran kettős stb. szókkal szokták fordítni (vesd ö. duplex); a. securis, kétélü; bestiae aa., kétéltü, hüllő; proelium, pugna, acies a., két felőli csata stb.; periculum, terror, kétfelől jövő; tela aa., két oldalról jövő; munimenta, két oldalra néző;

3) átv. ért. A) határozatlan, ingadozó, bizonytalan, kétes, fortuna, casus; ancipiti marte pugnare, úgy hogy a harcz kimenetele (a győzelem) bizonytalan; hasonlólag: proelium a. B) nem biztos, fides. C) kétértelmű, oraculum; sententia, jus, melyet mindkét fél részére lehet értelmezni. D) bajos, veszélyes, terhes, via, locus; esse in ancipiti, veszélyes körülmények közt lenni.