1. laetus, mn. kf. és ff.

1) víg, vidám, jókedvü (ideiglenes állapot, vesd ö. hilaris): l. et erectus, alacer et l.; l. de re aliqua; (költ.) laetus animi, víg kedélyü. Innen a) elégedett, nyugodt. b) kész, készséges, szíves, laetus decreverat etc.

2) átv. ért. A) (költ. és újk.) valamiben örömet találó, gyönyörködő, valamit szerető: l. sanguine equino; l. laborum; így szintén valamivel megelégedett, valamin megnyugodott, l. sorte sua. B) örvendeztető, örvendetes, boldogító, kedves, kedvező stb. omnia erant lae tiora, prodigium 1. C) a mi kellemes benyomást gyakorol a külérzékekre, szép, kellemes, bájos, vidor, élénk, derült s több efféle: l. color; flores ll.; átv. ért. l. genus dicendi, elénk, eleven; ll. honores (költ.) lásd honor. D) termékeny, gazdagon tenyésző, kövér, buja s több efféle: seges, armenta, pascua; (költ.) laetus umbrae, jó árnyékos; átv. ért. beszédről, gazdag bőséget mutató. E) földről, termékeny, bőven termő, ager. F) baromról kövér.