lacuna, ae, nn. [lacus]

1) (többnyire költ.) mélyedés, gödör, lyuk, melyben a viz megáll tócsa, pocséta, tó: terra in gremio auo gerit multos lacus et multas ll.; ll. Neptuniae, tenger, ll. salsae, tengermélység.

2) átv. ért. hézag, rés, hiány, csorba, veszteség, kár: explere l. rei familiaris; labes et quasi l. famae.

3) csinált, ásott gödör v. árok; innen a) barázda. b) a kalló v. ványoló áztató gödre.

4) az állati vagy emberi testen levő mélyedésekről: gödröcske; sint modici rictus parvaeque utrimque lacunae; veste detecta ostentat fdas prope turpia membra lacunas, lyukakat. Irják így is: lucuna.