ac

(mássalhangzók előtt, kivéve a h-t) és atque, ksz.

1) és, meg, az egymás mellé állítás és egyenlőség fogalmával: a) hol csak egyes szók között áll, azokat vagy úgy köti össze mint egyranguakat (servi ac liberi), vagy hatósabb és nyomatékosabb fogalmat állít elé (még pedig): ex plurimis periculis a. ex media morte; gyakran melléje járul ilyenkor: etiam, adeo stb. («sőt», «sőt inkább» v. «helyesebben») vagy nm. is: hic, is («még pedig»). b) egész mondatok csatolásánál, ac. v. atque valami újra, különösre v. hatósabbra való átmenetet jelöl, néha ellentétet (ilyenkor rendesen: ac tamen). c) (többnyire költ. és újk.) két közvetlen egymásután következő cselekvény v. esemény kapcsolásakor: «legott», «ime» stb. szókkal magyarítható: quum ad portum venio, atque ego illam video. Ezzel rokonértelmű ily kapcsolatban: simul a., mihelyt, mihelyest, l. simul.

2) oly szók mellett, melyek hasonlóságot, egyenlőséget vagy különbözőséget s egyenetlenséget jelentenek mint: talis honos paucis delatus est a. mihi; aliquid ab isto simile atque a ceteris factum; pro eo ac debeo, a mint kötelességem; ego aeque ac tu; perinde ac si, úgy mint ha; illi sunt alio ingenio ac tu; (költ.) kf. után is: artius a. hedera astringitur. Néha a megfelelő hasonlító szó hiányzik: eum esse amicum ratus sum a. ipsus sum mihi (Pl.), éppen annyira, a menynyire magam vagyok.

3) hol ugyanazon eszme elébb tagadólag, azután állítólag van kifejezve, ac (valamint: que és et) hanem, által fordítandó: nostrorum militum impetum hostes ferre non potuerunt ac terga verterunt.