lacinia, ae, nn.

1) csúcs vagy szárny a ruhán, l. togae; közm. obtinere aliquid lacinia, alig, nagy nehezen.

2) lecsüngő, lefityegő húsos rész a marhán, lebernyeg, mál.

3) (újk.) keskeny szelet, többnyire keskeny darab föld.

4) átalán: egy darab szövet, keszkenő, kendő, rongy, törlő, sume laciniam et absterge sudorem tibi; allium ferunt in laciniis colligatum.

5) névk. ruha, öltözék (még fényes is) átalán.

6) egy kis csapat, egy nyájnak egy része, grex in lacinias distribuatur.