lacertus, i, hn. I.

1) (ritkán) t. izmok: corpora astricta et expressa lacertis sunt; átv. ért. jelöli a beszédben az erőt: in Lysia sunt ll.; carnis plus habet, minus lacertorum.

2) az izmos felsőkar a válltól a könyökig (vesd ö. brachium, ulna). Innen átalában kar: excutere l., forgat, mozgat; amplecti (innectere) colla lacertis, átölel, átkarol. Innen átv. ért. eas (hastas) oratoris lacertis viribusque torquebit. ||A) = lacerta. B) egy ismeretlen tengeri hal.