lacero, 1. [lacer]

1) elszakaszt, -tép, összemarczangol (többnyire harapva, ütve stb., vesd ö. lanio), 1. corpus alicuius morsu; l. vestem, comas; l. terga verberibus.

2) átv. ért. A) valakit szóval lehord, -pirongat, megszól, rágalmaz, leszid, -mocskol: l. aliquem, famam alicuius, carmina. B) tönkre tesz, megsemmisít, valakin méltatlanságot követ el, socios, plebem, patriam omni scelere; mror me 1., kínoz, gyötör. Innen 1. bona patria, pecuniam, elharácsol, -pazarol, -tékozol; 1. diem, haszontalanul eltölt, elveszteget.

3) feldarabol, a) ételt: felvág, feltagol, elremekel, obsonium, anserem. b) tágabb értelemben: eltör, szétzúz, -rombol, omnes pontes, hostium rates, centum amplius naves (viharról). c) orationem, eldarabol, folyását megszakasztja; canticum, rosz előadással«összeront», «elkínoz».