juvencus, mn. [= juvenicus ]

(költ.)

1) mn. ifjú, fiatal, equus.

2) fn., A) cus, i, hn. a) fiatal bika; b) fiatal ember. B) ca, ae, nn. a) fiatal tehén; b) fiatal nőszemély (lány vagy asszony).

3) mint sajátnév: Juvencus, i, hn. egy hispaniai pap Constantinus korában, a ki a négy evangéliumot versben lefordította.