juro, 1. [jus]

1) k. esküszik, esküt tesz le: juro aram tenens; j. vere (vesd ö. 2.) Küln. A) j. per Jovem v. j. Jovem, Jupiterre, innen (költ.) palus (Styx) diis juranda, melyre az istenek esküdtek, arae jurandae per nomen tuum, melyre a te nevedben esküsznek, numina jurata, kikre esküdtek. B) j. in verba alicuius, valakitől eleibe mondott forma szerint, innen valakinek hűséget és engedelmességet esküszik, szintígy j. in legem, nomen alicuius, magát -ra, -re esküvel kötelezi; átv. ért. jurare in verba magistri vakon követni, engedelmeskedni; juratur tibi, (újk.), neked esküsznek meg. C) (költ. és újk.) egyik a másiknak esküvel fogad valamit, esküvel kötelezi magát, in facinus. D) gyakran r. juratus cselekvő értelemben, megesküdt, esküvel kötelezett: jurato mihi crede, higyj nekem eskümre.

2) cs. valamit esküvel állít, erősít, bizonyít: j. jusjurandum pulcherrimum; j. falsum, valami hamisat; j. morbum, hogy beteg; j. se eum non esse deserturum, hogy stb. Küln. A) j. aliquid in se, átkozódik. B) j. calumniam, elesküszik, valamit esküvel erősítve eltagad.