jugulum, i, kn. [jugum]

1) vállperecz, nyakperecz.

2) nyak: dare, praebere, offerre alicui jugulum, nyakát oda tartani (hogy agyonszurassa magát), magát valakinek hatalmába adni; petere j., valakit meggyilkolni akarni; átv. ért. a fődologhoz nyulni, a fődolgot megragadni, és így j. causae a főpont, a dolog veleje (ősk. így is: jugulus, i, hn.).