Janus, i, hn.

I. mint tulajdonnév, bemenet és kezdet istene, tehát az év, idő stb. istene, kettős arcczal, képzelve.

II. mint köznév, fedett átjáró kapun v. egyik utczáról a másikra; jelesen A) egy kapu (v. kapualaku szentelt átjáró), melyen ősi szokás szerint a sereg a harczra kivonult (talán a harczról vissza a városba is ezen ment be), s a mely ezért békében zárva volt, háboruban pedig nyitva állott (claudere janum, janus apertus). E szentelt átjárót a Janus isten szobra diszítette, s ezért templomnak is tekintették. B) volt Rómában három fedett átjárás (a franczia passages), melyek a piaczról a mellékutczákra vezettek, summus, medius (a kereskedelmi forgalom középpontja, miért másokon kivül a pénzváltók bódéi itt voltak) és imus.

III. (költ.) a) Januárius hava. b) év, esztendő. ― Innen

1) Janalis, e, mn. (költ.) Janustól kapott, nyert.

2) Januarius, mn. Janushoz tartozó, mensis, januárius hó; jj. Kalendae, Nonae, Idus.

3) Janualis, mn. Janus-féle, porta, és ebből fn. Janual, alis, kn. (érts: libum), Janusnak áldozott kalács.