iter, itineris, kn. [eo]

1) menés, menetel valahová, utazás, küln. csatába menőről, marsolás: in itinere, utban, uton, utközben, ex i., utból, utról (kitéréssel); parare, comparare, instituere iter, utra készülni; ingredi i., elindulni, facere i., tenni (utazni, marsolni), con ficere, el- v. bevégezni, intendere (maturare), siettetni, convertere, megváltoztatni, valamerre elfordítni; habere i. aliquo, szándékozni, valahová utazni akarni. Innen átv. ért. i. disputationis, sermonis, interrumpere i. Amoris menetelét, folyamát.

2) utazás, járás mint hosszmérték: i. unius diei, egy napi utazás, járás; quam maximis potest itineribus in Galliam contendit, naponként a lehető legnagyobb utakat téve.

3) ut, pálya (irány, vonal, mely czélhoz vezet, mig via rendesen készített és járt utat jelent): ii. pedestria, szárazon való utak; deviis ii. proficisci in provinciam; (költ.) i. aquae, a viz folyása, iránya. Innen A) utcza a városban: refertis itineribus agrestium turba. B) átv. ért. senectae iter, i. pronum ad honores relicturus; küln. kikerülés, mód, eljárás, menekvés, cselekedet: duo ii. audendi; i. salutis, a menekvésre, szabadulásra; patiamur puerum ire nostris itineribus, hogy a mi utunkat, pályánkat válassza, hogy ugy, ama mód szerint, mint mi, taníttassék. C) jog valahová mehetni: dare alicui iter in provinciam, bemenetel, bejárás. Küln. jogtud. szabad járás, átjárás (gyalog emberek számára).