†ita, ih. [is]

1) (ritkán) jelöli a fokot, igy, ugy, oly (= tam, adeo): ita accurate ut.

2) jelöli a módot, ugy, azon módon: i. se gessit, tanquam etc.; éppen így: ita quomodo v. ut, ugy mint v. ugy hogy; ita est, ugy van az; ut quisque optimus est, ita etc., azonképpen, a mint valaki jó, ugy stb. minél vagy mennél jobb annál; ita constitui fortiter esse agendum, arra nézve eltökéltem magamban, tisztában vagyok magammal, hogy stb.; itane, valóban? tehát csakugyan? ugy van az? Néha ita csaknem feleslegesen áll nm. mellett (quod quidem ita malo) v. valamely felvilágosító mondat előtt.

3) küln. A) feleletben igen, ugy van, igenis: Mihine»? Ita». B) bizonyítólag, úgy óhajtom, a mily bizonyosan, a mily igazán: ita vivam, ut maximos sumtus facio. C) jelöl korlátozást, megszorítást, csak annyiban, csak azon megszorítással, csak azon feltétel alatt: ita fama variat, ut tamen etc.; ita vos indulgere irae oportet, ut potiorem ira salutem habeatis; ita admissi milites, ne senatus tamen iis daretur; ita in Etruriam transmissurus fuit S., si etc. D) non ita, nem igen, nem éppen, nem valami különös: non i. multi; haud i. magna manu; non i. valde. E) néha = itaque.