istic, aec, oc v. uc, mut. nm. [istece]

nyomosbított iste, mit láss: istuc considerabo, azt a mit stb.; homo istucaetatis, azon koru. E kérdőszócskával ne, isticine? vajjon ez-é? Innen ih.

1) *istac (színk.), ezen az uton. Ter. heaut. 3, 3, 27 (588).

2) istactenus (Pl.), ezen pontig, eddig.

3) istic, A) ott, ama helyen, hol te vagy, vagy melyet kijelelsz. B) ama dologban, melyet említesz. C) átv. ért. i. sum, nálad vagyok, egészen fül vagyok, jól, figyelek.

4) istinc, A) onnan, hol vagy: i. loquere. B) (Pl.) abból, a mid van: dimidium mihi i. de praeda da.

5) istoc, oda, hol vagy.

6) istorsum [istoversum] (színk.), arra, affelé, hol vagy.

7) istuc (színk.) = istoc.