is, ea, id, mut. nm.

ő, az: is qui, az a ki (ha nyomatosság v. érthetőség szükségképp nem kivánja, qui előtt rendesen elmarad), ugy szinte ii., si qui similes sunt; homo id aetatis, azon koru; eas divitias putabant, azt gazdagságnak tartották. Küln. A) pontosabban jelöli és nyomatósban kiemeli az előre bocsátottakat, összekötve ezzet et v. que, mikor, és pedig, és az, még pedig, sermo isque multus de nobis fuit; vincula eaque sempiterna. B) néha első és második személyü igével kapcsolatban: haec omnia is feci qui sodalis ejus eram, én, a ki stb.; qui in proximum annum consulatum peteres, is per municipia, concurristi, te ki stb. C) megelőzött viszh. nm. után egy másik viszh. nm. helyett áll: omnes. tum fere qui, nec eos etc. D) hogy egy megelőzött nm. v. fn. nyomatosabban az emlékezetbe hozassék (többnyire midőn ezt valami közbevetett mondat állítmányától elszakasztotta): id ipsum honestum, quod etc., id efficit turpe; plebem quae etc., eam Milo delenivit. E) nem jelölve valami meghatározott személyt v. tárgyat, hanem tulajdonságot v. minőséget, olyan, olynemü, olyszerü: non is es qui glorieris, nem vagy olyan, hogy dicsekedjél. F) id est, azaz, magyarázó vagy az előbbenihez valami értelmezést kapcsoló szó: mollitia animi id est laborum et dolorum fuga; quid sonat haec vox, id est, quae res huic voci subjicitur? G) küln. kapcsolatai: in id, arra, a végre, azért; id prodeo (színk.), azért jövök elé; idne estis auctores mihi (színk.), arra vagy azt tanácsoljátok nekem? ex eo, abból, onnan.