irroro, 1. (költ. és újk. )

1) mint harmatot rácsepeptet, harmatként csepegtet, liquores vestibus.

2) mint valami harmattal megnedvesít: i. crinem aquis.

3) k. harmatként csepeg, hull, lacrimae ii. foliis.

4) átalán: valamit valamire hint, sacrum patinae piper, és átv. ért. oculis quie tem; innen || képes beszédben: de humano nubilo irrorata, az emberi tudatlanság homályával borított.