†ira, ae, nn.

harag, elkeseredés stb.: vulnerum, fugae, a sebért, megszaladásért; éppen így: praedae amissae, dictatoris creati, ert; ii. suae, paternae, magára, atyjára; plenus irarum paternarum, apai haraggal terhelt; ii. coelestes, az istenek haragja, humanae, emberi; per iram, ira incensus aliquid feci, haragomban, haragban; res mihi est irae, boszant; eo irarum procedere v. több efféle, annyira menni a haragban. Küln. ira belli, a háboru elkeseredett dühe, differre iras a harag kielégítését, a boszuállást; dic aliquam iram (költ.), valami okot a haragra.