invius, mn. [invia]

utatlan, járhatatlan, hol nincs ut, saltus, collis; (költ.) maria invia Teucris; nil virtuti invium, lehetetlen, fn. invium, i, kn. járhatatlanság; invii speciem habet, járhatatlannak látszik, és t. invia (érts: loca) járatlan helyek; per invia, járatlan vad helyeken át; per lubrica et invia, sikamlós helyeken, a hol alig lehet járni; átv. ért. (költ.) lorica invia sagittis, a melyen nyil át nem hatolhat.