[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

invitus, mn. ff. [involo]

valamit nem akaró, kénytetett: invitus hoc feci; invitissimus eum dimisi, egészen akaratom ellen; id fiet illo et me invitissimo, egészen az ő és az én akaratom ellen; (költ.) ope invita, nem önkénytes.