invidia, ae, nn. [invideo]

irigység, féltékenység, harag, gyülölség: A) cs. irigylés, gyülölés stb.: proditus est invidia ducum. B) gyakran szenv. arról, a ki az irigység, gyülölség stb. tárgya, gyülölet, gyülölség, esse in invidia v. invidiam habere, gyülölet tárgyának lenni, gyülöltetni; adducere aliquem in invidiam, valakit gyülölség tárgyává tenni; regnare sub aliena i., úgy hogy mást gyülölnek érte; decemviralis, a decemvirek iránti gyülölség; t.-ben is procellae invidiarum.