invictus, mn. ff. [vinco]

meg nem győzött, győzhetetlen, imperator; gens i. armis; a labore, adversus gratiam, in mortem (-tól, -től, szemben). Innen átv. ért. defensio i., megczáfolhatatlan, pietas, rendithetetlen; civitas sibi quaedam invicta fecerat bizonyos áthághatatlan korlátokat emelt volt magának; (költ.) i. ad vulnera, megsebesíthetetlen.